Kék hajú

Sosem tudom, hogy mi miért ver tanyát a fejemben. Van, ami hamar odébb áll, de van néhány, ami makacsul kitart és egyszerűen nem hagy nyugodni.
Ilyen volt ez a lány is. Ha akartam, ha nem, folyton bevillant a tekintete. Bár mást kellet volna rajzolnom, de mit lehet ilyenkor tenni!!!!?
Vállalom, hogy bolondnak tűnök, de még be is mutatkozott.
Nem nagyon maradt más számomra, minthogy tovább adjam és bemutassam őt.
Szóval ő Gagan....és a neolusok , akik mindenáron vele akarnak menni.

Egy magyar csoda!

Álmomban sem gondoltam volna,hogy valaha módomban áll majd ilyesmiről beszámolni!
Tényleg csoda történt velem!
Sokféle módon próbálkoztam én már a munkáimmal eredményt elérni, de minden különösebb siker nélkül. Átütő legalábbis soha nem volt.
Aztán meg jött a család...gyerekek, költözések,problémák.......sem időm, sem energiám nem volt magammal foglalkozni.
A legtöbb nő tudja miről beszélek, igaz?
Aztán a gyerekek nőttek, én meg idősödtem.....mire észbe kaptam kegyetlenül elszaladt az idő!
De egy szép napon ( mint a mesékben) rájöttem, hogy nem tudom csak így feladni.

Elveszett ugyan 20 év,amikor csak a fióknak rajzoltam és a bennem nyüzsgő lényeknek és álmoknak csak a töredékét vetettem papírra, de........ min változtat ez?
Hiszen belül ugyanaz maradtam...csak még színesebb és sokrétűbb lett bennem minden.
Akkor meg?
Újra rajzolni kezdtem, új technikákat próbáltam ki, új látószögeket......figurák, karakterek kezdtek előjönni. Fejlődtem!
Na de mihez kezdjek ezzel?
Jöhetnek a pályázatok, kiadók.....de semmi. Illetve egy kiadó.Kaptam ugyan munkát, de az bizony egész más, mint számítottam. Tankönyv jellegű dolgok....én nem is vagyok benne igazán. Sok meló, borzasztó kevés pénz! Még hétvégi rádolgozással is, jó ha összejön havi 50-60ezer.
És újabb akadályok! Számítógéppel is kellene dolgozni.
Na nekem ez is kimaradt...még csak be sem kapcsoltam egyet sem az életemben,,,,,,most meg rajzoljak rajta?
Photoshop, Indesing, Sai....meg hasonlók. Hát fennakadtam néhány órára tőle!
Minden tartalékot összeszedve megrendeltem egy Wacom táblát....és belevágtam.
Igen....néha sírtam is, meg párnákat vagdostam a földhöz, de minden nap tanultam valamit.
Szép lassan önállóan dolgoztam már.....
De a meló továbbra sem az volt, amire vágytam.
Ezért aztán abban a kevés szabadidőmben, ami maradt rajzoltam tovább a saját figuráimat.
Próbálkoztam velük tovább. És az eredmény?
" Van bennük valami jó, de......." Vagy túl sok, vagy kevés....vagy ez vagy az.....Összegezve: a magyar kiadók torkán nem lenyomható!
Hogyan tovább?
Rajzolok tovább....nyilvánvaló.....és keresgetek a neten
És alig több, mint egy hete rátaláltam egy csoportra: Magyar Grafikusok & Designerek.
Hát, amit ott kaptam, arról nem is hittem, hogy létezik!
Magyarok....és azonnal ugrottak ÖNZETLENÜL a segítségemre! Biztattak, bátorítottak.......egyenesen megvédtek! Lehetőségek nyíltak meg előttem...támogatókra találtam!
Mikor már kezdtem elfogadni, hogy nem érek sokat, és ez így is marad, akkor hirtelen megváltozott minden! És ezt nekik köszönhetem!
Most úgy tűnik megint új dolgokba kezdek....és élvezem! Pokolba a korommal!
Eddig sem akadályozott meg abban, hogy új dolgokat tanuljak, és ezután sem fog!
Egy dolog viszont elszomorít: csak egy kis segítség kellet más emberektől - a kitartásom mellé- és lám, lehet boldogulni. Akkor miért nem kaptam meg azoktól, akikkel korábban találkoztam?
Miért kellett lenyomni valakit, aki azért nem is volt olyan rossz?
Van erre magyarázat?  És mentség?

steampunk

Valamiért függőségben vagyok a stempunkkal.....időről időre előjön, és muszáj ilyet rajzolnom:

Versekhez

Ma két versikéhez készült képet találtam meg:

Új mese

Na ez az az érdekes eset, amikor a képi világ, egyes karakterek előbb megszületnek, mint maga a történet.
Valóban jó lenne már, ha összeállna végre ez a történet! A főszereplő egy kisfiú. és ez a kis pöttöm vöröske...na meg a macskák és a kutyák.
Az egészet összefogja egy öreg diófa ( lehet, hogy mégis inkább ő a főszereplő?)
Na meg a két nagyon különböző varjú......
Szóval kép az már van......
Megpróbálom nyomon követhetővé tenné az egész alakulását.

Versekhez

Versikékhez és rövid mesékhez készültek ezek a rajzok:

Foltos

Így készítsünk teafoltokból képet: hagyjuk az erős teát kiömleni a papíron, várjunk míg megszárad, majd nézegessük egy ideig a végeredményt....egészen addig, míg rá nem jövünk mi akar a foltból születni. Ha megláttuk, jöhet az ecset, fapác, kevés festék, és íme az eredmény:

Vannak ám még itt firkák:

Csak firkálok

Én mindig firkálok....pl ilyeneket:

Folyamatok

Úgy gondoltam, talán érdekes lehet egy munkát folyamatában is végigkövetni, az alapötlettől kezdve.
Én legalábbis szeretem az ilyesmit.
Szóval lássuk miből lesz a cserebogár!
Egy vasárnap délutáni firkálással kezdődött az egész.......tudjátok, amikor hideg és szeles idő van, és az ember, ha kidugja a kisujját az ablakon, már rohan is a konyhába forró teát főzni...
Szóval a kedvenc helyedre kucorodsz a bögre forró itallal, és csak nézel ki az ablakon. Nézed a széltépte fák fura táncát, az apró, borzas madárkák jövését-menését, és nyitott szemmel álmodni kezdesz. Velem ez gyakran megesik.
Ilyenkor képek villannak fel a fejemben, amik bizony ki akarnak jönni.Ha nem engedem ki őket, akkor este lefekvéskor kísértenek és nem hagynak elaludni.
Ezért aztán mindig tartok a kezem ügyében papírt és cekát.Hagyom, had szaladgáljon a ceka a papíron.....és egyszer csak elkezd alakot ölteni, és már én is látom mi akar lenni.
Ekkor már nem látom,hogy  mi is van az ablak túloldalán, kihűl a tea, odaég az ebéd, bealszik a tűz a kályhában.....
De lesz egy rajzom.......

Pl. egy ilyen....
Majd egyszer csak eszembe jut valami és elkezdek dolgozni rajta...és akkor elindul belőle egy ilyen:

Meglátjuk milyen lesz!

Perec újabb zűrjei

Itt jön néhány újabb epizód Perec stiklijeiből. Akinek van, vagy volt macskája, az biztosan meg tudja erősíteni, hogy tényleg ilyenek!

Perec - 1. fejezet

Egyszerűen nem tudunk kifogyni a macskákból, pedig a szomszéd mindent elkövet, hogy ez megtörténjen. Szóval a macskák jönnek-mennek, állandóan változnak, csak a rumli és a felfordulás , amit okoznak, az állandó. Az évek alatt számos maradandó nyomot hagytak a kertben, a lakásban és berendezésében, meg persze a szívünkben. Itt az ideje hát, hogy megörökítsek belőle egy keveset.......