Tényleg csoda történt velem!
Sokféle módon próbálkoztam én már a munkáimmal eredményt elérni, de minden különösebb siker nélkül. Átütő legalábbis soha nem volt.
Aztán meg jött a család...gyerekek, költözések,problémák.......sem időm, sem energiám nem volt magammal foglalkozni.
A legtöbb nő tudja miről beszélek, igaz?
Aztán a gyerekek nőttek, én meg idősödtem.....mire észbe kaptam kegyetlenül elszaladt az idő!
De egy szép napon ( mint a mesékben) rájöttem, hogy nem tudom csak így feladni.
Elveszett ugyan 20 év,amikor csak a fióknak rajzoltam és a bennem nyüzsgő lényeknek és álmoknak csak a töredékét vetettem papírra, de........ min változtat ez?
Hiszen belül ugyanaz maradtam...csak még színesebb és sokrétűbb lett bennem minden.
Akkor meg?
Újra rajzolni kezdtem, új technikákat próbáltam ki, új látószögeket......figurák, karakterek kezdtek előjönni. Fejlődtem!
Na de mihez kezdjek ezzel?
Jöhetnek a pályázatok, kiadók.....de semmi. Illetve egy kiadó.Kaptam ugyan munkát, de az bizony egész más, mint számítottam. Tankönyv jellegű dolgok....én nem is vagyok benne igazán. Sok meló, borzasztó kevés pénz! Még hétvégi rádolgozással is, jó ha összejön havi 50-60ezer.
És újabb akadályok! Számítógéppel is kellene dolgozni.
Na nekem ez is kimaradt...még csak be sem kapcsoltam egyet sem az életemben,,,,,,most meg rajzoljak rajta?
Photoshop, Indesing, Sai....meg hasonlók. Hát fennakadtam néhány órára tőle!
Minden tartalékot összeszedve megrendeltem egy Wacom táblát....és belevágtam.
Igen....néha sírtam is, meg párnákat vagdostam a földhöz, de minden nap tanultam valamit.
Szép lassan önállóan dolgoztam már.....
De a meló továbbra sem az volt, amire vágytam.
Ezért aztán abban a kevés szabadidőmben, ami maradt rajzoltam tovább a saját figuráimat.
Próbálkoztam velük tovább. És az eredmény?
" Van bennük valami jó, de......." Vagy túl sok, vagy kevés....vagy ez vagy az.....Összegezve: a magyar kiadók torkán nem lenyomható!
Hogyan tovább?
Rajzolok tovább....nyilvánvaló.....és keresgetek a neten
És alig több, mint egy hete rátaláltam egy csoportra: Magyar Grafikusok & Designerek.
Hát, amit ott kaptam, arról nem is hittem, hogy létezik!
Magyarok....és azonnal ugrottak ÖNZETLENÜL a segítségemre! Biztattak, bátorítottak.......egyenesen megvédtek! Lehetőségek nyíltak meg előttem...támogatókra találtam!
Mikor már kezdtem elfogadni, hogy nem érek sokat, és ez így is marad, akkor hirtelen megváltozott minden! És ezt nekik köszönhetem!
Most úgy tűnik megint új dolgokba kezdek....és élvezem! Pokolba a korommal!
Eddig sem akadályozott meg abban, hogy új dolgokat tanuljak, és ezután sem fog!
Egy dolog viszont elszomorít: csak egy kis segítség kellet más emberektől - a kitartásom mellé- és lám, lehet boldogulni. Akkor miért nem kaptam meg azoktól, akikkel korábban találkoztam?
Miért kellett lenyomni valakit, aki azért nem is volt olyan rossz?
Van erre magyarázat? És mentség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése